A „betyárság mint társadalmi jelenség a bomló feudalizmus terméke: kisajátított jobbágyok, katonaságtól megszökött megtévedt és üldözött (szegény) legények kényszerültek a törényen lívüli életre”
írja Katona Imre folklór kutató. Az 1848-1849. évi szabadságharc után a betyár az egész elnyomott nemzet szabad képviselője lett, mintegy romantikus szabadsághőssé nőtte ki magát. A betyár élet kezdeti kialakulása feltehetően a Rákóczi-szabadságharc követő időkre datálható.
Talán már a z 1711. évi szatmári kiegyezést követően (kuruc szegénylegény-bujdosók), de annak igazi kialakulása az 1820-as évek környéke. Nem közszóként 1745-ben és 1789-ben is találunk Betyár családnevet. A betyárvilág igazi okait tehát az embertelen feudális elnyomásban és a kibirhatatlan életkörülményekben kell keresnünk. Ez idő tájt a betyárokat a közbátorság fenntartása érdekében üldözték a hatalom bitorlói, amelynek eszközei a csendbiztosok, pandúrok, perzekútorok, kopók, jagerkatonák, zsandárok és csendőrök („fogdmegek”) voltak….
Sobri (Subri) Jóska, eredeti nevén Pap József, (1810 – 1837) futóbetyárja lett a Bakony sűrűségének és lakója a Zala menti lankás hegyek félreeső pincehajlékainak. Egy történet, amely szerint a Szántói szőlőhegyben is megfordult a betyárvezér „zsivány” társaival….